2011. június 4., szombat

Karma

Megint rám jött a nosztalgia. Elkezdtem Karmát hallgatni és előjött az a régi jó érzés, mint 7 évvel ez előtt. Meg sem tudom számolni hány koncerten voltam akkor. Olyan jó visszagondolni azokra az időkre. Amikor mindegy volt hány ember nyom agyon egyszerre, hogyan szakítják le a pólót rólam a tömegben, mikor esem el és verem szét magam...nem ezek mind nem számítottak, mert a lényeg az volt, hogy ott vagyok, hallom a számokat, hallom az üzenetüket, és abban a pillanatban úgy éreztem enyém a világ. Most így a szobám ablakán kibámulva kicsit persze más a hatás, de még mindig úgy gondolom, hogy Bérczesi zseniális remekműveket hozott létre. Olyan oldalról tud megközelíteni egy mindennapos dolgot, hogy az különlegessé válik. Bensőséges az egész, mintha belelátna a fejekbe.. és így, az emberek személyes tapasztalatait egybe gyúrva olyan tökéletes harmóniát teremt a számokban, hogy mindenkinek ismerősen csengenek rögtön.
Nem szoktam olyan gyakran elővenni ezeket a dalokat. Nagyon ritkán jön rám, de akkor órákon át csak ez szól. Néha asszem azért sem hallgatom őket, mert félek, hogy túlzott érzéseket vált ki belőlem, ami nem feltétlenül mindig pozitív. Sőt leggyakrabban nem. De most olyan jól esik. Nézem az esőt, zenét hallgatok és közben olyan mérhetetlen nyugalom telepedett rám, ami már régen.

(ha valaki kedvet kapott: http://www.youtube.com/watch?v=4Ci8-G3UrJ4&feature=related)

2011. május 30., hétfő

Kalandpark

Sosem gondoltam volna, hogy a félelemtől való félelem ennyire el tud hatalmasodni rajtam. Tegnap felmentünk a csillebérci kalandparkba apával és Zsófival, egy nosztalgikus gyereknap kedvéért. Kicsit döcögősen indult a dolog, tekintve, hogy a környék összes gyereke és a hozzájuk tartozó szülők mind úgy gondolták, hogy itt múlatják az időt. Szóval egy óra várakozás után sorra is kerültünk. Miután megkaptuk a felszerelést és túl jutottunk a biztonsági óvintézkedéseken nekivágtunk, hogy meghódítsuk a park magas fáit. Kezdetben úgy gondoltam, hogy mennyire poén ez az egész, 5 méter még nem is olyan magas és amúgy is megtart a heveder, de amit a haladó pályára kerültem átértékeltem az életem. Máris nem tűnt olyan biztosnak az a kötél, és minden erő elszivárgott az amúgy is gyenge karomból. Fél úton járhattam, amikor rám jött a pánik. Magamon is meglepődtem mennyire beszartam attól, hogy két fa között a semmiben lógok, és a félelemtől úgy leblokkoltam, hogy csak hatalmas kínlódások árán tudtam átrángatni magam a másik oldalra, ahol nővérem biztatott, hogy meg tudom csinálni. Amint végre "biztos" talajt ért a lábam összecsuklottam és csak annyi erőm maradt, hogy átcsatoljam magam a másik kábelre. Szóval nem bírom a nyomást...most már világossá vált számomra. A következő lehetőségnél ne is másztam a fáról, nem hagytam magamnak esélyt, hogy még egy ilyen bénázást levágjak. Ettől eltekintve nagyon jó nap volt. Élveztem, hogy pár órára megint gyerek lehetek, akinek a legnagyobb gondja, hogy hogyan másszon át egyik fáról a másikra. :) Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki teheti, hogy elmegy. Bár tényleg készüljetek fel, hogy ha eddig nem féltetek a magasságtól, majd most fogtok. :P Ja és csak, hogy bebizonyosodjon puhányságom, ma úgy keltem, hogy minden tagomban izomláz van..lehet, hogy többet kéne gyúrni. :D

2011. január 31., hétfő

Sziget

Megállapodott a Sziget és a Főváros. Hála az égnek... Tudom, hogy ez már egy korábbi esemény, de most jutottam oda, hogy legyen időm foglalkozni a dologgal. Komolyan mondom, idén, őszintén úgy gondoltam, hogy nem csak a szokásos beparáztatás folyik, hanem tényleg komolyan gondolja mindkét fél, hogy nem tágít akaratától. Amit a Sziget oldaláról teljes mértékben meg tudok érteni. Egyszerűen nonszensz volt az az eredeti első összeg, amit kérni akartak tőlük, még viccnek is rossz. Csak ha a másik fél bevételt akart ebből az egészből..már pedig akart, talán nem így kellett volna hozzáállni a dolgokhoz. Bár ez a stílusuk, rögtön támadás és ellenségeskedés. De végül is potom 50 millában kiegyezve mégis meg lesz tartva a fesztivál.
Sziget nélkül el sem tudnám képzelni a nyarat. Sőt ha tehetném télen is szerveznék egyet. Lefedném egy hatalmas búrával a szigetet, mint egy üvegházat és miközben kint a mínuszok repkednének, bent nyárias időben szórakozna a nép. Nem is emlékszem mikor voltam először, asszem talán 6, vagy 7 évvel ez előtt. Azt tudom, h az első koncert amit meghallottam a szigeten a Korn volt, de nagyon messze elkerültem a dolgot, mert féltem, hogy agyon tapos a tömeg :P Azóta persze, sokkal otthonosabban mozgok ott, már teljesen olyan mintha haza mennék. Főleg, hogy múlt évben végre a pop-fröccsbár is helyet kapott :D Az maga volt a megváltás, amikor megtaláltam. Előző este Zsófi mondta, hogy talált egy nagyon jó borozót, azt kerestem, amikor kiderült, hogy vele szemben van a pop. Ki is használtuk rendesen, de azt sajnálom, hogy végül nem vettem meg a pólót.
Szóval, annyi nagyon jó élmény köt a Szigethez, nem is beszélve a rengetek jobbnál jobb előadóról, akik mind életre szóló élményt nyújtottak a koncertjükkel. Nem egyszer álltam órákat a nagyszínpad előtt, csak, hogy a lehető legjobb helyről lássam kedvencemet. És ha úgy alakult volna, hogy idén ez elmarad, úgy éreztem volna, hogy ezeket a kedves emlékeket is el akarják ragadni tőlem.
De, szerencsére ez nem így lesz, és nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, és alig várom, hogy kiderüljön idén milyen fellépők jönnek, hogy a Szigetből írt szakdogámat méltóképp megünnepelhessem! :)

2011. január 30., vasárnap

The Hillywood show

Vámpír mániámat tetőzve a Hillywood végre a The Vampire Diaries-ből is készít paródiát. Tudom, hogy a legtöbb embernek ez semmit nem jelet, max legyint egyet és röhög azon, hogy mennyi hülye szalad bele ebbe az őrületbe.
A Hillywood paródiáit azért szeretem nagyon mert nem egyszerűen felerősítik és kifigurázzák a karaktereket, hanem mindig adnak hozzá valami pluszt. Mindezt persze nagyon igényesen és film hűen készítik el. Mondjuk ez csak manapság lett így, mert a kezdeti videóik még elég gyengécskék voltak, gondolom nem volt még háttér tőke hozzá. Most amilyen népszerűek lettek megengedhetik maguknak a drága és igényes dolgokat.
Lényeg a lényeg, hogy február elején jön az új film, ami következő eredeti sorozatrész megjelenéséig átsegít a nehéz napokon :D.
Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért szeretem ezt a témakört ennyire (eltekintve a tökéletes testű vámpír fiúktól :P ) és arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen csak jó elmenekülni egy olyan világba, ahol nem kell törődni a hétköznapok monoton gondjaival, és elhiheted, hogy igenis neked van rendelve valaki a világon, még ha a sötét erőkkel is kell megküzdened érte. Legyen a kiválasztott egy farkas, vagy bukott angyal, vámpír, vagy alakváltó.. És ami miatt még nagyon szeretem, hogy ezekben a könyvekben a thrillert ötvözik a krimivel és baromi izgalmas, ahogy végül is minden szál kibontakozik és kapcsolatba kerül egy másikkal.
Hoppá, kicsit elkalandoztam a Hillywoodtól...Na mind1, zárásképp itt van az egyik kedvenc twilight paródiám tőlük (külön pozitívum, hogy 05:48-nál Jared Leto hangja csendül fel :) ) :

Eclipse Parody by The Hillywood Show® from The Hillywood Show® on Vimeo.

2011. január 29., szombat

5..4..3..2..1..Kilövés!

Ez a nap is elérkezett. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy blogolásba kezdek. Főleg a mai nap történése után. Ma este 7 óra körül földrengés rázta meg Budapestet és környékét. Először csak azt hittem szédülök, de amikor megláttam a többiek döbbent pillantását, egy kicsit, az az nem is kicsit bepánikoltam. Életemben nem éreztem még földrengést, nem is tudtam, hirtelen mit gondoljak. Persze ez után hosszas böngészésbe kezdtem a neten és pillanatok alatt az összes közösségi oldal tele lett az eseményhez fűződő kommentekkel. A mai világ már csak ilyen, online éljük életünk nagy részét.
Többek között ez is oka annak, hogy blogot indítottam. Mióta az eszemet tudom, írok naplót, és mostanában azt tapasztaltam, hogy sokkal ritkábban ülök le papírra vetni a gondolataimat, mivel a facebook által produkált miniblogolásom kielégíti az ilyen fajta ingereimet. Tehát valamivel fel kellett dobnom az egészhez való hozzáállásomat, hogy tényleg minden meglegyen öreg koromra. Alapvetően nem azért kezdtem bele ebbe, hogy valaki más elkezdje olvasni, úgyhogy ha mégis ide tévedtél előre is bocsánat az unalmas elmélkedéseim miatt.
Úgyhogy Sabya világába ezennel megnyílt a kapu, óvakodjatok!