Karma

Megint rám jött a nosztalgia. Elkezdtem Karmát hallgatni és előjött az a régi jó érzés, mint 7 évvel ez előtt. Meg sem tudom számolni hány koncerten voltam akkor. Olyan jó visszagondolni azokra az időkre. Amikor mindegy volt hány ember nyom agyon egyszerre, hogyan szakítják le a pólót rólam a tömegben, mikor esem el és verem szét magam...nem ezek mind nem számítottak, mert a lényeg az volt, hogy ott vagyok, hallom a számokat, hallom az üzenetüket, és abban a pillanatban úgy éreztem enyém a világ. Most így a szobám ablakán kibámulva kicsit persze más a hatás, de még mindig úgy gondolom, hogy Bérczesi zseniális remekműveket hozott létre. Olyan oldalról tud megközelíteni egy mindennapos dolgot, hogy az különlegessé válik. Bensőséges az egész, mintha belelátna a fejekbe.. és így, az emberek személyes tapasztalatait egybe gyúrva olyan tökéletes harmóniát teremt a számokban, hogy mindenkinek ismerősen csengenek rögtön.
Nem szoktam olyan gyakran elővenni ezeket a dalokat. Nagyon ritkán jön rám, de akkor órákon át csak ez szól. Néha asszem azért sem hallgatom őket, mert félek, hogy túlzott érzéseket vált ki belőlem, ami nem feltétlenül mindig pozitív. Sőt leggyakrabban nem. De most olyan jól esik. Nézem az esőt, zenét hallgatok és közben olyan mérhetetlen nyugalom telepedett rám, ami már régen.

(ha valaki kedvet kapott: http://www.youtube.com/watch?v=4Ci8-G3UrJ4&feature=related)